A SZIGETHALMI REFORMÁTUS

EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE

I. rész:

Az itt leírtakat, mivel a hitelt érdemlő írásos adatok igen hiányosak -kiváltképp a háború alatt nagyon sok hivatalos okmány megsemmisült- csak az akkor itt élő egyháztagok elmondására alapozhatók.

Tasi Ferenc testvérünk családjával együtt 1947-ben költözött a településre és tőle telhetően igyekezett minden fontos eseménynek, változásnak utána nézni.

A mai Szigethalom neve, mely a homokbuckákra utalt, az 1900-as évek elejétől Szilágyi Lajos ráckevei főszolgabíró neve után Szilágyi telep volt. Az ő kezdeményezésére parcellázták a területet. Az első években nyaralótelepként vált közkedveltté. Állami tisztviselők- MÁV, Beszkárt (a Villamos Társaság elődje) -alkalmazottak szívesen látogattak a hétvégeken a két Duna közé a jó levegőre.

Az 1920-as években, a Trianoni döntés után az elcsatolt országrészekből is érdeklődtek a környék iránt. Egyre többen telepedtek le véglegesen. Ez annak is volt köszönhető, hogy javult a megközelítési lehetőség (HÉV vonal fejlesztése), de főleg a nyugdíjba vonulók családjaikkal kiköltöztek a fővárosból.

Ekkor merült fel a gondolat a református közösség részéről a templom építésére.

A fotóra kattintva elérhető a képtárunk a templomról!

1932-ben készült el a 7×14 méteres épület. a kapubejárat neoromán stílusban díszíti Isten házát. A templomtérben 70 ülőhelyet biztosítanak az elhelyezett padok. A szószék magassága 222 cm.

A templom falába helyezték végső nyugalomra az építést kezdeményező házaspárt és emléktáblával tiszteleg az utókor áldozatkészségüknek.

A 127 kg-os harangot közadakozásból öntették 1930-ban, amelyhez hozzájárultak magánszemélyek, intézmények, akiknek nevei a harangba vannak vésve. A felirat: „Mindent Isten dicsőségére”.

A fotóra kattintva elérhető a képtárunk a harangról!

A három református közösség Halásztelekkel és Tököllel együtt 1940-ig Szigetszentmiklós szórványgyülekezete volt. helyben nem lakott lelkipásztor, helyettesítő lelkészek végezték a szolgálatokat Ráckevéről, Dunaharasztiból, sőt a Fővárosból is rendeltek ki szolgálattevőket.

Nehéz és küzdelmes volt ez az időszak a gyülekezet életében, de Isten megsegítette a benne bízókat. Adjunk hálát az Úrnak, hogy megtartotta ezt a közösséget és emlékezzünk tisztelettel elődeinkre, akik hűséggel munkálkodtak ezért a Szigethalmi Református Egyházközségért.

II. rész:

A település 1940. évtől Szilágy telep helyett Horthy-liget néven továbbra is Tökölhöz tartozott közigazgatásilag. Az elkövetkező éveket meghatározták a II. Világháború eseményei. A település nehéz, küzdelmes időszakot élt át. A református gyülekezet férfi tagjait (hadkötelezetteket) is katonai szolgálat teljesítésére kötelezték. Az itthon maradt hívő testvérek hűséggel végezték Istentől kijelölt szolgálatukat. Különösen szükség volt fizikai és lelki támaszra, hiszen félelem és aggodalom lett úrrá az embereken. Lelkipásztorok és presbiterek fáradtságot nem ismerve igyekeztek erősíteni, segíteni, vigasztalni a kétségbeesetteket. A három református gyülekezet -Horthy-liget, Hermina major Tököl- Szigetszentmiklósi Missziói Egyházközségként gyakorolta vallását, élte meg hitét. A szolgálatokat továbbra is helyettesítő-alkalmankénti megbízott lelkészek végezték. Ráckevéről, Kiskunlacházáról, Dunaharasztiról, Szigetszentmiklósról, esetenként a fővárosból érkeztek az Istentiszteleti szolgálatok végzésére igehirdetők.

A világháború utolsó éveiben súlyos anyagi veszteség érte az itt működő Dunai repülőteret /a mai tököli repülőtér/ és a Duna Repülőgépgyárat /a későbbiekben Csepel Autógyár/. Sajnos sok polgári áldozata volt a légi támadásoknak. A háború befejezése után szinte csoda, hogy a lakosság milyen reménységgel, bizakodással fogott a romok eltakarításához.

Istennek hála, egyházi épületeinkben nem keletkezett kár, de sajnos nem sikerült megvalósítani a templom építésének befejezését. A toronyépítés az illetékes hatóságok engedélyének hiányában nem folytatódhatott. Hiába készült el az alap, a szükséges építőanyag is rendelkezésre állt. A repülőtérre közlekedő gépek leszállópályája a templom felett húzódott, amiatt nem engedélyezték a torony felépítését. Ezek az akadályok nem rendítették meg a gyülekezet tagjainak hitét. A háború utáni években, az egész országban, így településünkön is az ébredési mozgalom hatására felekezeti különbség nélkül, keresztyéni összefogással keresték az alkalmakat, hogy hálát adjanak Istennek a megmaradásért. A katolikus körmenetben is részt vettek a különböző vallású testvérek, de az evangelizációs alkalmakon is együtt adtak hálát a fogságból hazatérők is Isten megtartó kegyelméért.

Az 1948. évben a Missziói Egyházközségként szolgáló három gyülekezet Önálló Egyházközségi jogot kapott. A Dunaharasztiban lakó Nagy Gábor lelkipásztor kapott megbízást a szolgálatok elvégzésére, de csak egy évig, mert 1949-ben a dömsödi gyülekezet hívta és választotta meg. Még abban az évben a három gyülekezet a kiskunlacházi születésű, de Budapesten szolgáló Nagytiszteletű Jakus Gábor testvérünket iktatta be lelkipásztori tisztségébe.

Kezdetben nem állt rendelkezésre lelkészi lakás, ezért albérletet biztosított az egyházközség, majd később megvásárolta a József Attila utca 48. sz. alatti épületet. Az első, helyben lakó lelkészre rendkívüli nagy feladatok vártak: a gyülekezeti, istentiszteleti alkalmak egyeztetése, gyermek istentiszteletek szervezése, hitoktatás végzése, látogatások, a környékbeli gyülekezetekkel kapcsolatteremtés. Felpezsdült a közösségi élet, társadalmi szervezetek, intézmények vezetői is szívesen vettek részt az összejöveteleken, énekkel, szavalatokkal, előadásokkal gazdagítva az alkalmakat. Ebben nagy részt vállalt a presbitérium, élén Imre János gondnok úr, aki jó szervező készséggel rendelkezett.

1950. évben Szilágyi-telep-Szigethalom, Hermina major-Halásztelek nevet kapták és ehhez önálló közigazgatási jogot. Az ezt követő években építkezések folytak mindhárom gyülekezetben, de a lelki gazdagodást az igehirdetések és a havonkénti gyülekezeti délutánok jelentették. Ezeken az alkalmakon részt vettek a környékbeli gyülekezetek tagjai és lelkészei, akik többször is szolgálhattak templomainkban. Dunaharasztiból Nagy-Kálozi Balázs, Ráckevéről Molnár Pál, Szigetszentmiklósról Kovács József, Kiskunlacházáról Cseháti Kálmán. Az 1950-es évek közepétől több fiatal segédlelkész szolgált gyülekezeteinkben, itt töltve gyakorlati éveiket és később nagy gyülekezetekben szolgáltak.

Ebben az időszakban egyre többen költöztek a településre, főleg a nagyobb munkalehetőségnek köszönhetően. Így a gyülekezet fontos missziói szerepet kapott. A vidékről ideérkezők megkeresése, bevonása a közösségbe, mind nagy feladat volt. Az 1950-es évek végére épült fel a Tököli és Halásztelki Imaház, Szigethalmon pedig gyülekezeti teremmel egészítették ki a templomot. 1958-tól addig segédlelkészként szolgáló Faragó Tibor lelkipásztor testvérünk beosztott lelkészként végezte a gyülekezeti szolgálatokat Halásztelken és Tökölön 1964-ig, amikor a Rákospalotai Református Egyházközség választotta meg lelkipásztorának.

Az ezt követő években az egyre gyarapodó három gyülekezet mind nagyobb igénybevételt jelentett. Sajnos fokozatosan romlott Nagytiszteletű Jakus Gábor egészségi állapota, ennek ellenére hűséggel végezte a szolgálatokat. A válságos időkben erős hittel álltak helyt a presbiterek, különösen Kacsó Mihály gondnok testvérünk. Ez a nehéz időszak összefogásra késztette a gyülekezet tagjait, akik érezték a felelősséget, vállalták és küldetésüknek érezték a rájuk hárult feladatokat. 1971. március 13-án, 58 évesen, 22 évi hűséges szolgálat után, amit egyházközségünkben végzett, hazahívta a Teremtő Istenünk.

Élete példás volt, mely útmutatással szolgálhat mindennapjainkban. Isten áldja meg Nagytiszteletű Jakus Gábor Lelkipásztor testvérünk emlékét!

III. rész:

1971-ben Nagytiszteletű Jakus Gábor lelkipásztor tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála utána Rákospalotai Egyházközségben szolgáló korábban beosztott lelkész Faragó Tibor- aki jól ismerte a halásztelki és tököli gyülekezetet-végezte lelkiismeretesen a reá bízott feladatokat. A fővárosban gyülekezetben kialakult gyakorlatokat ültette át a helyi életbe. Feladata volt a presbitérium megerősítése, mert Kacsó Mihály gondnok testvérünk is eltávozott még ez év őszén.

Nagytiszteletű Faragó Gábor lelkipásztor testvérünk kedvességgel, szeretettel, közvetlenségével-mely nagy hatással volt a gyülekezet tagjaira elsősorban a családokra- olyan légkört teremtett, ahol nem csak a lelkipásztor viselte a terheket, hanem bizalommal vonta be a gyülekezet tagjait is.

Ezekben az években igen jelentős feladatokat sikerült megoldani mindhárom gyülekezetben. Talán a leglátványosabb a harangláb megépítése, amely egy imádkozást, egy összetett kezet jelképez, 1978-ban készült el. Isten megáldotta Faragó Tibor lelkipásztor testvérünk és gyülekezeti presbiterek, gondnokok hűséges munkáját. Szigethalmon Kiss József, Tóth Sándor, Bernáth Zsigmond, aki a haranglábat kivitelezte, és sorolhatnánk a neveket, Halásztelken Papp Márton, Tökölön Vörös Boldizsár. Isten áldja meg munkájukat, az eltávozottaknak legyen áldott emlékezetük.

A fotóra kattintva további képeket lehet megtekinteni a harangról!

1980-ban Faragó Tibor lelkipásztort meghívta és megválasztotta anyagyülekezete, a Dunaharaszti Református Egyházközség. Távozása sajnálatos volt, de személyén keresztül testvéri kapcsolat alakult ki a gyülekezetek között.

Szigethalom-Halásztelek-Tököl Református Egyházközség Presbitériuma a gyülekezetek egyetértésével Kiss Mihály kiskunlacházi illetőségű, Jászkarajenőn szolgáló lelkipásztort hívta és választotta meg. Kiss Mihályt még teológiai hallgatóként ismerhették meg a gyülekezeteink, többször szolgált Szigethalmon. 1980 és 1984 között eltöltött szolgálati ideje alatt készült el a lelkészlakásban a központi fűtés, korszerűsítések, bővítések időszaka volt ez. Templomunkban Szigethalmon az ablakok fabetétjének elkészítése Kiss József testvérünk munkája. Nagytiszteletű lelkipásztor testvérünk olyan vidékről és környezetből jött, ahol a hagyományokat tisztelték és ez a mi gyülekezetünkben is rokonszenvesnek találtatott-házi istentiszteletek, közös ebéd, kötetlen testvéri együttlétek alkalmai-és ezek mind közelebb hozták egymáshoz az embereket. Ebben a néhány évben mutatkozott meg a testvéri segítségnyújtás fontossága. Nagytiszteletű Kiss Mihály lelkipásztor testvérünket 1984-ben a Vasadi Református Egyházközség választotta meg. Hálával emlékezünk köztünk végzett szolgálatára.

1984-ben Meggyesi János tolcsvai lelkipásztort választották meg a gyülekezeteink. Meggyesi János személyében olyan lelkipásztort ismerhettek meg a gyülekezet tagjai, aki új színt hozott gyülekezetünkbe. Főként a fiatalok megszólításában jeleskedett, akik szívesen vettek részt a rendkívül kedves zenei áhitatokon.

Borsod-Abaúj Zemplén megye kétségkívül a hit és gyülekezeti élet sokoldalúságát tanúsítja, az innen érkezett lelkipásztor ezt igyekezett megismertetni közösségeinkkel. Barátság és emberi kapcsolatok szorosabbra fűzése, ez volt a célkitűzése mely részben meg is valósulhatott. Nem volt lehetőség nagyobb beruházásra, így a gyülekezetek élték a csendes hívőkre jellemző békés napjaikat.

1989 végén megköszönve Meggyesi János szolgálatát, a Gondviselő felkészítette egyházközségünket a gyülekezeti és társadalmi élet változására és egy újabb fejezet kezdődött egyházközségünk életében.

Írta: Tasi Ferenc

Köszönjük a beküldött képeket a gyülekezetünk tagjainak, képtárunk az összes beérkezett fotóval megtekinthető az alábbi linken:

//szre.gportal.hu/gindex.php?pg=36916794&gid=2969122

Hamarosan jelentkezünk a következő résszel!

Áldás, békesség!

Szigethalmi Református Egyházközség