Heged�s B�la otthon�ban lett rosszul szerda este �s azonnal meghalt – er�s�tette meg a h�rt csal�dja.

Bog�rdi Szab� Istv�n, a Dunamell�ki Reform�tus Egyh�zker�let p�sp�k�nek megeml�kez�se

P�r hete, amikor az egyh�zker�leti k�zgy�l�sen megnyitottuk a Bibliam�zeum alagsori r�sz�t, azon humoriz�ltam, hogy mi a f�jegyz� �rral egykor ott kaz�nf�t�sk�dt�nk, s l�m, mi lett a r�gi, s�t�t pinc�b�l… Szer�nyen mosolygott �s szok�sa szerint nem igaz�tott ki (nem volt szok�sa m�s szav�ba v�gni), hogy ink�bb �s rendszerint �s megb�zhat�an �s h�s�gesen, jobb�ra csak � v�gzett ott munk�t, mint mindig is eg�sz �let�ben. Nem keresett �j feladatokat, r�tal�lt az, amit csak � tudott megoldani.

A p�ratlan eml�kez�tehets�g�, szer�ny tiszak�cskei fi� ezzel a h�s�g-aj�nd�kkal kezdte a tanulm�nyait a budapesti teol�gi�n, �s lett n�h�ny �vnyi seg�dlelk�szs�g ut�n otthon, �k�csk�n lelkip�sztor. Csod�latos megtapasztal�sai voltak az im�ds�gok meghallgat�s�r�l, ahogyan Isten elrendezi a k�ls� k�r�lm�nyeket, alkalmat teremt j� munk�ra �s megszil�rd�tja a h�v�k sz�v�t – a legrettent�bb kil�t�stalans�gok k�z�tt is. Ezernyi munk�ban, gy�lekezet�p�t�sben, iskolaalap�t�sban, k�zegyh�zi feladatokban mindegyre ez a bizonyoss�g tartotta a j�zan bel�t�sn�l, akkor is, amikor m�sok m�r �sszeroppantak a k�ts�gek alatt: „a mi orsz�gunk mennyekben van, honn�t a megtart� �r J�zus Krisztust is v�rjuk.” (Filippi 3, 20)

Olykor �gy t�nt, hogy ink�bb ker�li is a szavakat – de csak a hangzatosakat. Ker�lte a kom�z�st is – de v�ghetetlen�l h�s�ges volt bar�taihoz. Nem volt enged�keny – mert tudta, az irgalom �s a k�ny�r�let nem a gyeng�k er�nye, hanem a szabad istengyermekek nagyszer� kiv�lts�ga. Hat�rozott volt – de nem elhat�rol�d�. Tudott utols� is lenni – m�s f�lbe-szerbe hagyott dolg�t is elv�gezte, mindet a maga sor�n. Nem keresett �rdemet – mert h�l�s ember volt, a megv�lt�s titk�nak boldog ismer�je. Tiszak�cske, a B�cs-Kiskuns�gi Egyh�zmegye, a Dunamell�ki Egyh�zker�let, egyh�zunk eg�sz k�z�ss�ge m�ly megrend�l�ssel siratja �t, �s s�r hitves�vel �s csal�dj�val egy�tt.

Nagy �s megrend�t� igazs�g van J�zus szavaiban: „az egyik felv�tetik, a m�sik ott hagyatik…” (M�t� 23,40). Hanem az vigasztal, amit ugyanitt mond Megv�lt�nk a h� �s b�lcs szolg�r�l: „Boldog az a szolga, akit az � ura, mikor haza j�, ily munk�ban tal�l.” (M�t� 23,46)

A h� szolga felv�tetett, igaz bar�tunk nincs m�r vel�nk. De a gyenges�g�nk �s v�gess�g�nk k�zepette is, itt a hal�l �rny�k�nak v�lgy�ben, a felt�mad�s boldog hit�ben adunk h�l�t Istennek az�rt, hogy Heged�s B�la nem volt h�j�val a h�l�s �let j� gy�m�lcseinek. Bizonnyal, mi nem voltunk k�szek arra, hogy Ill�sk�nt elragadja �t t�l�nk az �r – bizonnyal, � k�sz volt minden �r�n, mert j� munk�val k�sz�lt �dv�z�t�je el� �llni.

ABFRA

Bog�rdi Szab� Istv�n